A kivehető fogpótlás alatt a műfogsort értjük. (Értelemszerűen van nem kivehető fogpótlás.Ezek azok a megoldások, amiket a páciens önmaga nem tud eltávolítani, ehhez fogorvosra van szükség. Ezek a fogászati hidak, koronák és héj. ) A kivehető fogpótlás lényege, hogy a megoldást a páciens önmaga, akár otthonában eltávolíthatja, és vissza is helyezheti. A megoldás már régóta létezik, az ókorban is történtek kísérletek az elhullott vagy végleg megromlott fogsorpótlására. Azoknak a technikáknak azonban csak esztétikai funkciója volt,hiszen rágni nem lehetett vele. A modern kivehető fogpótlás azonban már olyan,amivel nagyon jó minőségben lehet rágni, ráadásul teljesen természetes kinézetű, és könnyen tisztítható is, így a higiéniája is nagyon jó. Ez a helyzet annak is köszönhető, hogy ma már nagyon jó anyagok állnak a fogorvosok és a fogtechnikusok rendelkezésére. Ilyenek a kerámia, a fémkerámia és a cirkonium – oxidból készült megoldások. (Régen csak fémből és drágakövekbőllehetett elkészíteni a megoldást. Ezen kívül még létezett egy ma mármeghökkentő megoldás, hogy halottak vagy akár rászoruló élő emberek fogaitültették be a páciensekbe. Ez nemcsak nem túl gusztusos megoldás, hanemfertőzésveszéllyel is járt.)

A kivehető fogpótlásnak alapvetően két fajtája van, ezek a részleges és a teljes kivehető fogsor. A különbség benne van az elnevezésben. A teljes fogsor az egész fogsort pótolja, (A felsőt és az alsó fogsort is lehet ezzel a technikával helyettesíteni) még a részleges fogsor csak a fogsor egy részét. Ezt a megoldást akkor szokták alkalmazni, ha a nem kivehető technikák, a korona és a híd nem alkalmas a probléma kezelésre. Ezek ugyanis csak akkor alkalmazhatóak, ha vannak olyan egészség fogak, amik megtartják a megoldást. A teljes kivehető fogpótlás akkor optimális megoldás, ha a teljes fogsor hiányzik, és a páciens állkapcsának csontállománya nem teszi lehetővé az implantátumok beültetését.  Részleges és teljes fogsor esetén igaz az, hogy ha vannak még olyan fogak, amiket meg lehet tartani, akkor azokat meg kell tartani. Ennek az az oka, hogy ezek tartják a műfogsort, így viselése kényelmesebb és stabilabb lesz.

A részleges kivehető fogpótlás kt részből áll. Ezek a következők:

  • híd vagy korona, ami a lecsiszolt fogakra kerül
  • maga a fogpótlás, aminek részei a műíny, a fogak és az alaplemez (tulajdonképpen a „klasszikus műfogsor” csomag)

A kivehető fogsor részeiről egy rövidebb leírás következik

  1. Az alaplemez a kivehető fogpótlás alapja, ugyanis ezen helyezkedik el a protézis többi része a műíny és a fogak is. Ennek a résznek nagyon pontosan kell illeszkednie az ínyhez, nem szabad kidörzsölnie, kényelmesnek kell lennie. Ha ez nem történik meg, akkor a műfogsort igazítani kell, hiszen nem tudja betölteni a neki szánt funkciót. Ennek a technikának még van egy fontos feladata, ez pedig az, hogy a rágónyomást közvetítse a nyálkahártyára.
  2. A műíny rögzíti a műfogakat az alaplemezhez. Fontos, hogy színe megeggyezen, vagy legalábbis hasonlítson az ínyhez. Ellenkező esetben nem lesz természetes a megoldás.
  3. A műfogak helyettesítik az eredeti fogakat. Ezeknek nagyon sok funkciót kell betölteni, elsősorban megfelelő rágást kell biztosítani. Lényeges még, hogy stabilan álljanak. (Bár ezt a műfogsort többi része biztosítja.) A fogaknak esztétikai szerepük is van, színüknek is meg kell egyezniük az eredeti fogakkal.

Kivehető fogpótlás esetén az is fontos kérdés, hogy milyen anyagból készüljön el a megoldás. A történelem során számos változat létezett, de csak a mai technikákkal lehet az az eredményt elérni, hogy a műfogsor tényleg át tudja venni az eredeti fogsor szerepét, feladatait. A protézis különböző részei különböző anyagokból készülnek.

Az alaplemez lehet fém vagy pedig műanyag. A fém megoldás számtalan előnnyel jár együtt. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a fém nem törik olyan könnyen, jóval tartósabb, mint a műanyag technikák. Ezek kívül még a fém tulajdonsága, hogy jobban lehet nyújtani, mint a műanyagot, így vékonyabb alaplemez készíthető belőle. Ez kényelmet biztosít viselőjének. (Ami nagyon fontos szempont, tekintve azt, hogy a protézist egész nap szokták hordani.) A műfogakat általában műanyagból szokták elkészíteni. Újabban megjelentek a cirkonium oxidból készült változatok, amik jobb minőségűek, azonban jóval drágábbak. A műanyag előnye a porcelánnal szemben, hogy az utóbbi könnyen elpattanhat, vagy pedig eltörhet. A műanyag megoldás tartósabb lehet. A műíny anyaga akrilát szokott lenni.

Fontos kérdés a meglévő műfogsor rögzítése. A technikának teljesen stabilnak kell lennie, ellenkező esetében számos probléma alakulhat ki. Ezek között ott van az, hogy a páciens nem fog tudni megfelelő minőségben rágni, aminek hatására nemcsak az étkezés öröme fog elveszni, hanem gyomorproblémák is kialakulhatnak, a nyelőcső megsebesülhet és növekszik az elhízás veszélye. De szintén probléma lehet, hogy kialakul egy beszédhiba. (Ennek az az oka, hogy a hangképzésben a fogak is részt vesznek.) A rögzítés megoldásra többféle technika is létezik.

  1. kapcsokkal történő rögzítés (A megmaradt saját fogakhoz rögzítik a műfogsort, mégpedig kapcsok és drótok segítségével. Ez a megoldás mára nem egy gyakran használt technika, mivel nagyon sok probléma van vele. Elsősorban az, hogy a protézis nem lesz elég stabil, ehhez még az is hozzájárul, hogy a kapcsos megoldás nem túl esztétikus.)
  2. teleszkópos rögzítés (Ennek a megoldásnak is az a feltétele, hogy a páciensnek legyenek még saját fogai. Ezekre kúpos teleszkópos koronák kerülnek, amivel a műfogsor rögzíthető lesz. Előnye, hogy esztétikus, maga a rögzítés nem is látszik. Hátránya, hogy nagy alaplemez szükséges hozzá. Ez azonban sok esetben kényelmetlenné teszi a protézis viselését.)
  3. stéges rögzítés (A lecsiszolt fogak közé stég került, amiben a műfogsor bepattintható lesz.)
  4. vákumhatás (Az is megtörténhet, hogy a műfogsort mindössze a vákuumhatás és a pontosan illeszkedő alaplemez tartja a helyén.)
  5. mini implantátumok (Ez egy új megoldás. Az állkapocscsontba mini implantátumokat ültetnek be, amik gömbfejekbe végződnek. A műfogsoron lévő patentek ezekkel pattinthatók össze. Ez a megoldás roppant stabil, ráadásul nem lehet észrevenni, hogy a páciens műfogsort visel.)

A rögzítések egy részére jellemző, hogy ahhoz, hogy lehetséges legyen a kivitelezésük kell, hogy a páciensnek még legyenek saját fogai, ezért inkább részleges műfogsor készítése esetén szokták őket alkalmazni.

Fontos kérdés, hogy az adott páciens esetében melyik megoldás lesz alkalmazva. Ezt mindig a fogorvos és a páciens közösen döntik el. A szakember megvizsgálja a kliens fogainak, szájüregének állapotát, egyéni jellemzőit. Ezek után elmondja, hogy mit javasol, mit lát ideális megoldásnak. A páciens ezek után eldöntheti, hogy számára melyik az ideális megoldás, melyik kivehető fogpótlás lenne a legjobb a számára.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .