A műfogsor ma már egy mindenki által ismert használati tárgy, nem nagyon van ember, aki még nem látott ilyet, olyan, akinek nincsen ismerőse, idősebb rokona, akinek műfogsorra van szüksége. (A nagymamák, nagyapák műfogsora mindenkinek gyerekkori emléke.) Mára már a műfogsor mindenki számára elérhető lett, és sajnos szüksége is lesz rá egy idő után mindenkinek.
Régebben nem volt ez ilyen elterjedt, inkább csak a gazdagok, a kiváltságos réteg engedhette meg magának azt, hogy végleg elromlott fogait pótolhassa. Pedig igény mindig lett volna erre. Hiszen a fogszuvasodás egyidős az emberiség történetével. Már az ősembernek is elromlottak a fogai, ők is szenvedtek ettől a problémától. Igaz akkor ez még nem volt ilyen általános, elterjedt gond. (Ennek az az fő oka, hogy akkor még sokkal egészségesebb volt az étkezés, nem az ősember nem fogyasztott ennyi cukros, ételt és italt, a szénsavas üdítőkről ne is beszéljünk.) Valamennyire azonban problémát jelentett. Ennek ellenére sokáig a fogfájás egyetlen hatékony kezelése a foghúzás volt. Ezt nem orvosok végezték még, hanem felcserek járták a vidéket, sőt a házilag megoldott fogeltávolítás sem volt ritka.
Az ókorban általános volt az a vélekedés, hogy a fogfájást a fogakban lakó férgek, illetve gonosz démonok okozzák. Az egyiptomi fogproblémákra belátást enged nyújtani a mumifikálás, hiszen a múmiáknak a fogaik is megmaradtak, amiből le lehet szűrni tényeket az akkori fogászati állapotokról. Akkoriban a gabonát kézzel, malomkövek között őrölték, ami miatt a fogak hamar elkoptak. Ez gyulladással járt. Erre nem túl sikeres kezelési módokat alkalmaztak. Csekély javulást hozott pár étkezési szokás megváltoztatása, de a varázsigékkel valószínűleg csak placebo hatást lehetett elérni. (Ami azonban erős hit esetén valószínűleg tényleg megszüntette a fájdalmakat.) Az elveszett fogakat ekkor még nem pótolták, műfogsor csakis az előkelő halottaknak járt. (A túlvilágon nem lehetett akárhogy megjelenni.) Főleg aranyból készítették ezeket a fogpótlásokat.
Az ókori görögöknél a szuvas fogakat kiégették. Ez egy meglehetősen fájdalmas eljárás lehetett, ezért fájdalomcsillapítókat, növényi főzeteket használtak. A foghúzást itt is ismerték, de csak olyan fogak esetén használták, amik már mozogtak, könnyen el lehetett őket távolítani.
Az ókori rómaiak között ismert volt a fogpótlás, ők alkalmazták ezt a technikát. A műfogak nemesfémekből, főleg aranyból készültek. Ők alkalmazták azt a technikát, hogy a kihúzott fogakat a művelet előtt betömték, hogy a húzás során ne roppanjanak össze. (A beletörött fogak eltávolítása ma sem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé, akkoriban pedig főleg nem szerették az orvosok.) A fájdalomcsillapítás is ismert volt, főleg ópiumot és mandragórát használtak. Az ókori rómaiak már leírták a fogak szerkezetét, a gyökerek számát.
A középkorban már külön védőszentje volt a fogaknak, ő volt Szent Apollónia. A szentnek annak idején kiverték a fogait, mivel ragaszkodott keresztény hitéhez. Ezért a fogfájásban szenvedők hozzá imádkoztak.
Ebben az időben a fogak gyógyítását felcserek végezték. Ők eltávolították a végleg elromlott, gennyes fogakat. A még jobb állapotban lévőket füstöléssel, gyógynövényekkel igyekezték gyógyítani. Ekkor már megjelentek különböző kezdetleges fogpótlások. (Az ókori etruszkoknál már megjelentek kezdetleges megoldások erre a problémára. A nemesfémből készített fogakat dróttal rögzítették a megmaradt csonkokra, egészséges fogakra. Ennek azonban főleg esztétikai funkciója volt, rágni nem igen lehetett vele. De az is megesett, hogy csontból faragtak fogakat, esetleg halottak fogait használták fel. Erre azonban nem volt túl sűrűn szükség, hiszen az akkori átlagéletkor messze a mai alatt volt. Akkoriban az emberek általában előbb meghaltak, mint elvesztették volna fogaikat.)
A XVIII. században nagy változás történt a fogászat történetében. Ugyanis ekkor működött a mai modern fogászat alapjaink megteremtője, P. Fauchard. A francia belgyógyász készítette el az első teljes műfogsort, amivel rágni is lehetett. A pótlásokat rugós megoldással rögzítette egymáshoz. Ebben az időszakban már hatalmas fejlődésen ment át a műfogsor. Ekkor kezdődött el az, hogy a pótolandó fogakról viaszlenyomatot vesznek, és ekkor jelent meg az a megoldás is, hogy a fogaknak már a gyökerét is pótolták. Így egy sokkal stabilabb megoldást kaptak, amivel már rágni is lehetett, nemcsak esztétikai funkciója volt.
A technika fejlődésével a fogászat is fejlődött, a műfogsor készítéshez egyre jobb anyagok álltak a fogorvosok rendelkezésére. Ezek voltak a porcelán és a kaucsuk. A fogászat történetébe Napóleon udvari fogorvosa is bekerült, hiszen ő készítette az első teljes porcelán műfogsort. Ez a megoldás lassan kiszorította a csontfaragványokat, és azt – a mai szemmel teljesen elképesztő – technikát, hogy halottak fogait használták. A porcelán annyira jó anyag a műfogsor készítésére, hogy a mai napig használják.
A fogpótlások egyre inkább fejlődtek, megjelentek a koronák, a hidak és a kivehető fogpótlások is.
Ma már többféle műfogsor van forgalomban. Különböző lehet a protézis anyaga, illetve a technika, amivel a fogpótlást elkészítik. Ma Magyarországon leginkább a hagyományos műfogsor terjedt el, ami egy alaplemezből, egy műínyből és a fogakból áll. Ez pótolhat alsó és felső fogsort is, illetve lehet részleges is. A műfogsor elkészítése egy hosszú és több találkozásból álló folyamat. Ennek az az oka, hogy a fogorvosnak többször is lenyomatot kell venni ahhoz, hogy a protézis tökéletes legyen. Erre szükség is van, hiszen ez a technika nem a legstabilabb megoldás, mindössze a vákuumhatás, a gravitáció és a pontosan illeszkedő alaplemez tartja a helyén.
Manapság egyre inkább elterjedőben van egy másik megoldás, a fix műfogsor. Megjelenését a hagyományos műfogsorral járó problémák indokolják. Ezeknek főleg az az oka, hogy a protézis könnyen elmozdulhat, nem elég stabil. Ezért a keményebb, nehezen rágható, illetve a ragacsos ételek nagyon nehezen, vagy sehogy sem fogyaszthatók vele. A problémákat tovább fokozza az, hogy a megoldás része egy műanyag lemez, ami a szájpadláshoz illeszkedik. Ez nem egy túl komfortos viselet, gyakran okoz hányingert, émelygést érzést. A problémák miatt várható volt, hogy egy újabb megoldás is el fog terjedni. Ez a fix fogsor. Nevét onnan kapta, hogy stabilan áll, de ez a megoldás is eltávolítható, majd újra visszahelyezhető. A protézist titánból készült, mini implantátumok tartják. (Az implantátumok annyira kicsik, hogy a legtöbb esetben nem kell sebészeti beavatkozás a beültetésükhöz.) Az implantátumok száma leginkább a csontállomány minőségétől függ. Általában állkapocscsontonként hat – hat, vagy négy – négy implantátumot szoktak beültetni. Ennek eldöntéséhez mindig egy személyes konzultáció és vizsgálat szükséges.
A műfogsor anyaga is kérdéses szokott lenni. Ennek nemcsak esztétikusnak kell lennie, hanem ellen kell állnia különböző hatásoknak, mint például a nyálnak. Erre leginkább a műanyag és a porcelán alkalmas, a legtöbb műfogsor ezekből készül. (A nemesfém is lehet megoldás, ám ezzel nem lehet az eredeti fogakkal megegyező kinézetet elérni.)
A műfogsor egy nagyon hasznos találmány. Sajnos csak későn jelent meg és jó sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a megoldás ne csak a gazdagok kiváltsága legyen Ezzel a megoldással lehet legjobban pótolni az elveszett fogsort. A műfogsor nemcsak az idősek számára válhat szükségessé, bár tény, hogy a kor előrehaladtával gyakoribb, hogy valakinek ehhez a megoldáshoz kell folyamodnia. A legtöbb fogpótlásnak van egy feltétele, az, hogy legyenek még, egészséges fogak, amikhez a megoldást rögzíteni lehet. (A koronának és a hídnak is feltétele ez.) Ha ez a kitétel nem valósul meg, akkor csakis a műfogsor jöhet szóba
A fogprotézis története nem egy új találmány, mivel a fogszuvasodás egy ősidők óta fennálló probléma. Már az ősember is szenvedett a fogszuvasodástól, már egész korai őseinknek is szüksége lett volna arra, amit egy jó fogprotézis tud nyújtani. A világtörténet talán leghíresebb műfogsora talán George Washingtoné, akinek nem volt túl egészséges a fogsora. A beiktatási ceremóniára azonban orvosolni kellett ezt a problémát. Fogorvosa ezért elefántcsontból készített fogprotézist a nagy alkalomra. Ez egy nagyon higiénikus megoldás volt, mivel akkoriban gyakran megtörtént az is, hogy halottak szájából húzták ki a fogakat, amikből műfogsort készítettek. Egy a megoldás már elve rémisztően hangzik, erre még ráteszik az az egészségügyi veszély, mivel nem egyszer megtörtént, hogy fertőző betegek fogait használták. Az ebből adódó problémák miatt kezdtek el a fogorvosok olyan megoldást találni, ahol a fogprotézis anyaga, nem emberi fogak.